“Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod.”
Toni Morrison, Nobel-díjas író

2012. máj. 28.

Varrás, s más

Férjhez mentem a hétvégén.

Nagy pocakosan kevés ruhát kínál a piac és különben sem akartam empire szabású mennyasszonyi ruhát, így inkább nekiláttam magam. Közkívánatra habos-babos is volt, nekem pedig vagány.

Három részből állt: nadrág, egy top a vele összeapplikált, középen nyitott csipkeszoknyával, illetve kénytelen voltam alsóneműt is varrni.

A nadrág a farmerem alapján készült. Átrajzoltam papírra, lemértem az ülésmélységet, kiszabtam, összevarrtam. Nem nagy ügy. A dereka egy kb. 30 centis magasságú anyagból készült, visszahajtva (vagyis olyan 10 centi készen), a varrás közben egy vékony gumiszalag is belekerült. Szerintem azok a terhesnadrágok, amik nem takarják a hasat sokkal csinosabbak, és szellősebbek nyáron. Ennek a nadrágnak a dereka hátul a derekamnál, míg elöl a hasam alatt megy. Kényelmes, csinos és szellős.

Az asztalon a szabásminta
A felső és a szoknya egybe lett applikálva. A felső eredetileg 60*90 centi rugalmas anyag a hátán és a két szélén varrva. Azonban ezt nyilvánvalóan 180 centi fölötti, német nőkre tervezték (Burda 2002/8, 132. modell), kiderült, hogy az én 162 centimhez elég 50 centis hossz, viszont az duplán... 
A tetejét varrtam össze a két ugyanolyan felsőnek, illetve az aljába bekerült a szoknyarész - így nem kellett a szoknya derekával külön is foglalkozni. A szoknya egy darabból készült, középen nyitott, a tetején hajtások, és a hajtások mellett varrtam be a felsőbe.

A melltartó egy formázott szivacs melltartó, aminek a szivacsrészét mértem magamhoz. Mivel jóval nagyobb mell alatti bőséghez készült, kisebb eredeti kosármérettel, ezért a hátát meg kellett rövidíteni 10-15 centivel. A kapcsot lebontottam az anyagról és felvarrtam a megmaradt végekhez. Sajnos ebben a méretben már nincs pánt nélküli darab, ezért kicsit vágni kellett a szivacsból is. Óvatosan lebontottam a külső réteget, a szivacsot szabtam és egy kicsit beljebb is vettem, hogy szépen rásimuljon a mellemre, majd visszavarrtam a külső anyagot. A pánttal nem foglalkoztam.

Mivel nem kellett sokat és nagyon bonyolult hajlatokat varrni, kézzel készült a kollekció. Egy hét alatt. Nem hagytam elegendő időt a kiegészítőkre, így a bolerót, a kesztyűt, a borítéktáskát, illetve a fejdíszemet vettem. A fejdíszemet át kellett alakítani hajráfosról csatosra. Szimplán lefejtettem a ragacsot, és rávartam a sima fodrász csatot. A hajráfot eltettem későbbre.

És egy kép a nagy eseményről:

Mi, hárman

És a tortánk:

A terv
És a torta - elölről
és oldalról

(A söröspoharat módosítani kellett egy robusztusabb söröskorsóra.)

1 megjegyzés: