“Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod.”
Toni Morrison, Nobel-díjas író

A Creative Comments licensz

A fenti piktogram a következőeket jelenti:

"Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd!
2.5 Magyarország (CC BY-NC-ND 2.5 HU)

Magyarul:

A műveket szabadon
Megoszthatod — másolhatod és terjesztheted a művet bármilyen módon vagy formában.

Az alábbi feltételekkel: (magyarul, ha)

Nevezd meg!A szerzőt megfelelően fel kell tüntetned, hivatkozást kell létrehoznod a licencre és jelezned, ha a művön változtatást hajtottál végre. Ezt bármilyen ésszerű módon megteheted, kivéve oly módon ami azt sugallná hogy a jogosult támogat téged vagy a felhasználásod körülményeit.
Ne add el! — " [...] mármint a mintákat a saját nevedben. Amit a mintából elkészítesz, nyugodtan. Örömmel veszem, ha ezért támogatsz engem! (Legalább a blogom, lapjaim, csoportjaim ajánlásával és megosztásával, terjesztésével, a reklámjaimra kattintással.)
"Ne változtasd! [...]

Megjegyzések:

Nem kell jelen licenc feltételeit követned a művek azon részeinek tekintetében, melyek közkincsek vagy ahol a felhasználást egy alkalmazható kivétel vagy korlátozás teszi számodra lehetővé.
Nincs semmiféle garancia. Jelen licencen kívüli engedélyek is szükségesek lehetnek a mű felhasználásához. Példa erre az az eset amikor a mű felhasználását személyiségi, adatvédelmi vagy a jó hírnévre vonatkozó feltételek korlátozzák."

Ezt a szöveget a Creative Comments oldaláról másoltam ide: https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/hu/, a dőlt betűs kiegészítés tőlem származik.

2012. máj. 28.

Varrás, s más

Férjhez mentem a hétvégén.

Nagy pocakosan kevés ruhát kínál a piac és különben sem akartam empire szabású mennyasszonyi ruhát, így inkább nekiláttam magam. Közkívánatra habos-babos is volt, nekem pedig vagány.

Három részből állt: nadrág, egy top a vele összeapplikált, középen nyitott csipkeszoknyával, illetve kénytelen voltam alsóneműt is varrni.

A nadrág a farmerem alapján készült. Átrajzoltam papírra, lemértem az ülésmélységet, kiszabtam, összevarrtam. Nem nagy ügy. A dereka egy kb. 30 centis magasságú anyagból készült, visszahajtva (vagyis olyan 10 centi készen), a varrás közben egy vékony gumiszalag is belekerült. Szerintem azok a terhesnadrágok, amik nem takarják a hasat sokkal csinosabbak, és szellősebbek nyáron. Ennek a nadrágnak a dereka hátul a derekamnál, míg elöl a hasam alatt megy. Kényelmes, csinos és szellős.

Az asztalon a szabásminta
A felső és a szoknya egybe lett applikálva. A felső eredetileg 60*90 centi rugalmas anyag a hátán és a két szélén varrva. Azonban ezt nyilvánvalóan 180 centi fölötti, német nőkre tervezték (Burda 2002/8, 132. modell), kiderült, hogy az én 162 centimhez elég 50 centis hossz, viszont az duplán... 
A tetejét varrtam össze a két ugyanolyan felsőnek, illetve az aljába bekerült a szoknyarész - így nem kellett a szoknya derekával külön is foglalkozni. A szoknya egy darabból készült, középen nyitott, a tetején hajtások, és a hajtások mellett varrtam be a felsőbe.

A melltartó egy formázott szivacs melltartó, aminek a szivacsrészét mértem magamhoz. Mivel jóval nagyobb mell alatti bőséghez készült, kisebb eredeti kosármérettel, ezért a hátát meg kellett rövidíteni 10-15 centivel. A kapcsot lebontottam az anyagról és felvarrtam a megmaradt végekhez. Sajnos ebben a méretben már nincs pánt nélküli darab, ezért kicsit vágni kellett a szivacsból is. Óvatosan lebontottam a külső réteget, a szivacsot szabtam és egy kicsit beljebb is vettem, hogy szépen rásimuljon a mellemre, majd visszavarrtam a külső anyagot. A pánttal nem foglalkoztam.

Mivel nem kellett sokat és nagyon bonyolult hajlatokat varrni, kézzel készült a kollekció. Egy hét alatt. Nem hagytam elegendő időt a kiegészítőkre, így a bolerót, a kesztyűt, a borítéktáskát, illetve a fejdíszemet vettem. A fejdíszemet át kellett alakítani hajráfosról csatosra. Szimplán lefejtettem a ragacsot, és rávartam a sima fodrász csatot. A hajráfot eltettem későbbre.

És egy kép a nagy eseményről:

Mi, hárman

És a tortánk:

A terv
És a torta - elölről
és oldalról

(A söröspoharat módosítani kellett egy robusztusabb söröskorsóra.)

2012. máj. 9.

Megfelelő pillanat

Vajon mi a megfelelő pillanat?

Mostanában sokkal kevesebbet vagyok itt jelen, mint korábban. Csak vártam, vártam azt a bizonyost.
Ma a Győzelem napja van, talán ez lesz az!

Szóval nem vesztem (teljesen) el, mostanában még mindig kötök, kötök, kötök. Magamnak is egy-két nyári, pamut kismamablúzt és babakelengyét. Ma kiderült, hogy elmerülhetek a kedvenc színem tengerében: kislányunk lesz. Majd szeptemberben.

Érthető módon: manapság ez köti le a figyelmemet.

Csak, hát, vártam a megfelelő pillanatra!