“Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod.”
Toni Morrison, Nobel-díjas író

2011. máj. 25.

A kötés története - a kezdetek 1

Új sorozatot indítok: a kötés, jobban mondva a hurkolt kézimunkák történetéről. Egy könyvet találtam a könyvtárban és nagy örömmel kezdtem bele. De mivel nem saját, és jegyzetelni mindig érdemes, ide írom be a tudnivalókat és keresek a módszerekre példákat, képeket, videókat.

A könyv nem más, mint Kozma Vera:  A kézikötés története című műve, 2004-ben jelent meg a Jószöveg Műhely gondozásában.


Ez a könyv nem úgy kezdődik, hogy "már a rómaiak...", hanem már az egyiptomiakkal. Mivel hurkolni csak fonallal szoktunk, ezért nincsenek nagyon régi maradványok. Csak az időszámításunk kezdeteitől vannak leletek.

A kezdetek kezdetekor még nem kötőtűvel készültek a darabok, hanem tűvel. Érdekes, hogy erre csak '72-ben jött rá Dorothy Burnham. Ezek szerint a régész férfiak nem szenvedélyes kötögetők.

A módszer ma is ismert, nalbinding (norvégul), single needle knitting (angolul), vagy entrelacée (franciául) néven. Találtam letölthető leckét a legegyszerűbb, más néven Oslo-öltésről a www.dilettante.info lapon (a pdf).

A tű


Az Oslo öltés

A fonalvégek összeillesztése

A Novgorod öltés

Ajánlott blog:
ancientegyptiansock.blogspot.com

A kötés eme fajtáját még űzik Peruban és a XX. század végén ismét népszerűvé vált a skandináv országokban is.
Jellemzően zoknikat, harisnyákat készítettek a módszerrel. A blogon, amit fentebb belinkeltem, egy zokni elkészítésének újramodellezését lehet nyomon követni.
A kötés jellemzői: balkézen dolgoznak balra. Mivel tűvel készül, ezért nem folyamatos gombolyagból készül, hanem méteres fonalvégekkel, amit a hímzéshez hasonlóan tűbe fűznek.

Engem a módszer emlékeztet a varrott csipkékre.

0 comments:

Megjegyzés küldése