2010. okt. 1.

Egy kinyúlt pulcsi új élete

Ezt a darabom nagyon régen kötöttem, még gimiben vagy egyetem alatt. Olyan 20 éves. Mikor elkészült, akkor csak egy kicsit volt nagyobb nálam, de ez akkoriban teljesen normális volt a ruhadaraboknál. Viszont minden mosásnál kinyúlik egy picit. Az anyaga akril, akkoriban, 20 éve nem nagyon voltunk elkényeztetve fonal-téren. Ezt Romániából hoztuk.

Úgyhogy pár évig nézegettem, de nem tudtam, mit kezdjek vele.
Lebontani két okból sem akartam,
  1. ez az első olyan pulóverem, amiben a hátsó szálat úgy vittem kötéskor, hogy a fonákján csavargattam a szálakat. Emiatt egyrészt történelem, másrészt a bontása borzalmas lehet.
  2. akkor is kinyúlik, ha újra kötném.
Mostanra megszületett a döntés. Először párnán, párnákon gondolkoztam, de aztán megláttam egy másik megoldást. Úgyhogy szoknya lesz, meg egy táska.


A táskát elvetettem, csak szoknyát készítettem. Túl sok táskám van, sokkal több, mint amennyire szükségem van. A szoknya nagyon jól sikerült, megtartván az eredeti bőséget, csak egy megkötőt kötöttem még hozzá. Még terhesen is hordható volt. Igaz, nem mindennapi darab, inkább a szabadidőmben hordom.

Kiterítve

Jobbra


Balra

Ahogy tetszik

2 megjegyzés:

  1. A mindenét! Fortuna istennő állandóan a nyomomban liheg, vagy mi, ez rövid időn belül a 3. nyereményem. Ha már ilyen kedvesen kitüntet a figyelmével, emlékeztetem, hogy lottózom is! :)

    Köszönöm a lehetőseget, még egy kicsit rágódom, jó? :)

    VálaszTörlés