“Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod.”
Toni Morrison, Nobel-díjas író

A Creative Comments licensz

A fenti piktogram a következőeket jelenti:

"Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd!
2.5 Magyarország (CC BY-NC-ND 2.5 HU)

Magyarul:

A műveket szabadon
Megoszthatod — másolhatod és terjesztheted a művet bármilyen módon vagy formában.

Az alábbi feltételekkel: (magyarul, ha)

Nevezd meg!A szerzőt megfelelően fel kell tüntetned, hivatkozást kell létrehoznod a licencre és jelezned, ha a művön változtatást hajtottál végre. Ezt bármilyen ésszerű módon megteheted, kivéve oly módon ami azt sugallná hogy a jogosult támogat téged vagy a felhasználásod körülményeit.
Ne add el! — " [...] mármint a mintákat a saját nevedben. Amit a mintából elkészítesz, nyugodtan. Örömmel veszem, ha ezért támogatsz engem! (Legalább a blogom, lapjaim, csoportjaim ajánlásával és megosztásával, terjesztésével, a reklámjaimra kattintással.)
"Ne változtasd! [...]

Megjegyzések:

Nem kell jelen licenc feltételeit követned a művek azon részeinek tekintetében, melyek közkincsek vagy ahol a felhasználást egy alkalmazható kivétel vagy korlátozás teszi számodra lehetővé.
Nincs semmiféle garancia. Jelen licencen kívüli engedélyek is szükségesek lehetnek a mű felhasználásához. Példa erre az az eset amikor a mű felhasználását személyiségi, adatvédelmi vagy a jó hírnévre vonatkozó feltételek korlátozzák."

Ezt a szöveget a Creative Comments oldaláról másoltam ide: https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/hu/, a dőlt betűs kiegészítés tőlem származik.

2010. jún. 29.

Lujzerl bolerója

Mindenki meztelenül jön a világra (még akkor is, ha éppen harminc), de egy idő után zavaró ez az állapot. Egy ideig megoldottam néhány kölcsön sállal, de egyetlen fülbevaló - valljuk be - még nem öltöztet.

Az első elkészült ruhadarabom egy boleró lett. Hát nem fed olyan jól, de egy vékony kendőnél talán jobb.

A boleró igazából nem is boleró, hanem a nagyon  furcsa Capecho névre hallgat (sokat megnézegethetsz: itt). Zsófi már hetek óta kínlódik ezzel a mintával, végül azt mondta, kipróbálja rajtam.

Természetesen a nagyi mintát használta. (Megőrülök ettől a nőtől, hogy képtelen valami mást is horgolni.) (Zsófi megjegyzése: 3 egyráhajtásos pálca és 2 láncszem váltakozik.)


Ehhez a mintához 13 ötszöget kell készíteni úgy, hogy kettőbe beleilleszthető legyen az ujja. Az ötszög-kötést kívülről befelé tervezte Norah Gaughan, de az ötszög-horgolás belülről kifelé halad. Az ujja egy négyszögből kerekített ötszög lett. A kiterített darabokon szépen látszik az egész struktúra.  A nyakrész négyszögekből és háromszögekből áll.

És ez nem fejjel lefelé van...

Nagyon trükkös darab, és nagyon szépen áll rajtam, még a mellem sem hiányzik (ígéretet kaptam rá, hogy lesz. Bár a hajam ritkításáról és valami normális szájformáról is volt szó...)



Bár az igazi titok a hátánál van. 


A ruhatáram továbbra is bővül, majd tudósítok a többiről is. 
Addig is:

A viszontlátásra!

2010. jún. 28.

Nyuszi

Forrás: Praktika, XIV. évfolyam, 3. szám, 34. oldal
Meglehetősen régen történt már, hogy megláttam a Praktikában ezt a nyuszit. Rögtön beleszerettem a mintába. A nyuszi-baba párját a nyuszi-rongyit kötöttem meg.


Aki még nem próbálta ezt a mintát: én, a magam részéről a továbbiakban a Waldorf-nyuszinál maradok... Négyzetet készítünk, összevarrjuk: először a négy sarkát lábaknak, majd a közepét úgy, hogy közben kitömjük és lekötjük a fejét (ezt egy szalaggal el lehet tüntetni a végén), majd kötünk két fülecskét és hozzáöltjük a fejhez. A nyuszi-farok egy mini pom-pom. 2 éven felülieknek. Ez egy kicsit deformálódó típus.

2010. jún. 17.

A méretvétel

Először is a zokni nem más, mint egy (közepén picit bővülő) cső. Ennek a csőnek egyetlen nyílása van a végén, a többit a kötés közben, vagy a végén trükkösen lezárjuk. Ha csupán egy téglalapot kötünk, az oldalát összevarrjuk és az orrát összehúzzuk is tökéletes zoknit kapunk: régen elég gyakori megoldása volt a nájlon zokniknak.


Ebben a tekintetben tehát tök mindegy, hogy az orra felől vagy a teteje felől kezdjük el kötni. Az orra felől annyi előnye van, hogy azonnal fel lehet próbálni a zoknit - elég bő/szűk/rövid/hosszú, valamint a fonalakkal is jobban lehet gazdálkodni. A teteje felől az az előnye, hogy a szára kellően rugalmas lehet.  Ez ugyanis elég kényes pontja a kézi kötött zokninak. A fonalak általában rugalmasak, de ez mégsem vetekszik az elasztánnal, latexszel kevert bolti zokni rugalmasságával - az én tapasztalataim szerint. Ezt a problémát egyébként meg lehet szüntetni, ugyanis elasztánt (gumicérnát) árulnak, a kötéshez való nagyon vékony (egy cérnagurigán 200 m van) és átlátszó.

A méretvételhez a legegyszerűbb, ha a zokni viselőjének körberajzoljuk a talpát és a lábszárát (főleg hosszú zokniknál nem árt).

A képeken két sablon látható. Természetesen újrahasznosított papír mind a kettő. A képeken jól látszanak a zokni-tervek is. Mind a kettőn látszik egy-egy háromszög a sarokrésznél. A nagyobbik sablonján látszanak az egyes részek arányai is.

Ennek megfelelően a következő testrészeket kell lemérni: a lábfej hossza és kerülete, a saroktól kiindulva a láb kerülete (a háromszög magassága szerint), a boka kerülete, (hosszú zoknik, harisnyák esetében) a lábszár kerülete és hossza, a térd kerülete és a comb kerülete és hossza. Ezek a méretek már mutatják a kötés menetét is.

Ha nem tudunk sablont készíteni (mert például ajándékba készül a zokni), a bokazoknikhoz egy kis segítség:

 Forrás: saját gyűjtés

A mérettáblában a hossz az a talp hossza. A kötés során érdemes azt figyelembe venni, hogy a kész kötött-zokni nyúlik, tehát pár centivel rövidebbre célszerű elkészíteni. Mivel ez a táblázat a standardizált méreteken alapszik, az egyedi különbségeket nem veszi figyelembe!

A kötéspróbáról: simakötéssel készül (mindig), kb. 30-40 szemből és legalább 10 centit kötünk, majd lemérjük a szélességet és megszámoljuk a sorok számát. A saját tapasztalatom az, hogy egyedül a szélességnek van jelentősége (minden kötésnél), a hosszúság az nem mérvadó sosem (a kötőtű átmérőjénél olyan 10%-nyival több - ez a kötésünk lazaságától függ!) és a kötés során könnyedén változtatható. A szélességből kapjuk meg a szemszámokat: a megfelelő kerületet szorozzuk a kötéspróba szemszámával és elosztjuk a kötéspróba centiméterben kapott szélességével. Pl. 38/39 méret estén, ha a kötéspróbában 30 szem=10 cm: 20*30/10=60 szem a lábfej kerülete.

A folytatásban az orr készítés következik.

2010. jún. 10.

Hogyan kössünk zoknit? Az eszközkérdés

Zoknit egyetlen kötőtűvel is lehet kötni, ha az körkötőtű. Ilyenkor a munkát kettéosztom, mindig az egyik felén dolgozom, míg a másik a körkötőtű damilján fityeg úgy, hogy mellette jobbról is és balról is lóg ki damil. Mikor az első munkarészt befejezem, akkor a kötőre húzom a másik felét és az elsőt a második helyére csúsztatom és folytatom a második felével. Ezt a módszert hívják "Magic loop"-nak (vagyis varázshuroknak, de ezen a néven több technika is fut). Egy kis ízelítő.
Zoknit lehet két körkötőtűvel is kötni. Ez erősen hasonlít az előző technikához., csak  a két részt a két körkötőtűn kötjük külön-külön.  A videótár. Én ezt nem használom.
Valamint köthetünk 4 vagy 5 két-hegyű kötőtűvel is. Ebből 3, ill. 4 tartja a munkát, az utolsóval pedig kötünk. A kötőtűk számát érdemes a zokni szemszámához igazítani. Hármat könnyebb kezelni. Én általában láncszemeket veszek fel a tűre kezdéskor, ezeket rögtön az elején szétosztva szoktam felvenni. Nem jellemző a csúszkálás, mert a szemek megfogják a dolgot - bár az igaz, hogy furán néz ki a 3-4 tű, ahogy kígyóként gyűlnek a kezem alatt...
(Nem mellesleg egyetlen egyenes kötőtűpárral is készíthetünk zoknit, csak azt a végén össze kell dolgozni. Érdemes a háta közepére helyezni - mint a varrott harisnyáknál.)

Én az egy körkötőtűs, illetve a 4-5 tűs változatait szoktam használni. A körkötőtűs módszer különösen jó, ha a lábfej mintája bonyolult, vagy a szemeket folyamatosan ide-oda kell csúsztatgatni a munka kívánalmai szerint. Ráadásul (ha nem kell a szemeket csúsztatgatni!), akkor egyszerre több zoknit is lehet vele kötni, rögtön nem kell számolgatni és segédszálakkal jelölgetni. A jó körkötőtű damilja lágy és semmilyen tartása nincs. A kemény damillal is lehet kötni, de megnehezíti a munkát az, hogy ide-oda tekeredik, és nem oda, ahova mi akarjuk.

A folytatásban: a méretvétel.

2010. jún. 2.

Arc

Elkezdtem Lujzi arcát, és a haját befejeztem (?). Most csak okulásul írok.


Kezdem a hajjal. Viszonylag vékony fonalból készítettem (200m/50g), így három-három szálat hurkoltam minden rövidpálca közé. Ettől viszont nagyon nagy lett a tömege, a sapkája nem megy rá, se csurkát, se fonatot nem tudok vele készíteni. A harmada is elég lenne. (Meg is fogom csinálni, de most tartok egy picinyke szünetet a hajkészítésben, két napom ment rá...)

A szeme jól sikerült (bár a szimmetriával akadnak problémáim.) Viszont készítettem neki szemhéjat is, ami miatt sokkal öregebbnek néz ki a babám. Ezt már kipróbáltam, ha csak egyetlen kispálca sor keretezné a szemét, akkor csodálkozóbb, és emiatt gyermekibb lenne a tekintete. 

Az orra tetszik nekem. Lapos öltésekkel, több rétegben készítettem el.

A füle is jó, bár nem teljesen egyforma (dehát, kinek az?). Egyszerű kispálcasort horgoltam a megfelelő helyekre. A következő babámnál utólag fogom felvarrni, úgy könnyebb a szimmetriát eltalálni.

A szája katasztrofális. Ez a második próbálkozás - az első pirosból készült... Ez is túl erős, tompább rózsaszín lesz a következő. Másrészt kicsit csókosabb lett a kelleténél... Azon is gondolkoztam, hogy jelzésértékűen kellene csak kijelölnöm, száröltéssel, vagy tűzőöltéssel.

Összességében a waldorf-babafeje jobb volt...

Örülnék, ha elmondanátok a véleményeteket, most lehet kritizálni nyugodtan!

A végeredmény.

2010. jún. 1.

Horgolt nyaklánc


A láncot a granny-szoknyámhoz készítettem. Egyszerűen színes fonallal körbehorgolt papírgolyók, illetve a közöttük húzódó láncszemek. Először a feketével dolgoztam, így nem látszik a rögzítés.

És még mindig van színes fonalam.