“Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod.”
Toni Morrison, Nobel-díjas író

A Creative Comments licensz

A fenti piktogram a következőeket jelenti:

"Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd!
2.5 Magyarország (CC BY-NC-ND 2.5 HU)

Magyarul:

A műveket szabadon
Megoszthatod — másolhatod és terjesztheted a művet bármilyen módon vagy formában.

Az alábbi feltételekkel: (magyarul, ha)

Nevezd meg!A szerzőt megfelelően fel kell tüntetned, hivatkozást kell létrehoznod a licencre és jelezned, ha a művön változtatást hajtottál végre. Ezt bármilyen ésszerű módon megteheted, kivéve oly módon ami azt sugallná hogy a jogosult támogat téged vagy a felhasználásod körülményeit.
Ne add el! — " [...] mármint a mintákat a saját nevedben. Amit a mintából elkészítesz, nyugodtan. Örömmel veszem, ha ezért támogatsz engem! (Legalább a blogom, lapjaim, csoportjaim ajánlásával és megosztásával, terjesztésével, a reklámjaimra kattintással.)
"Ne változtasd! [...]

Megjegyzések:

Nem kell jelen licenc feltételeit követned a művek azon részeinek tekintetében, melyek közkincsek vagy ahol a felhasználást egy alkalmazható kivétel vagy korlátozás teszi számodra lehetővé.
Nincs semmiféle garancia. Jelen licencen kívüli engedélyek is szükségesek lehetnek a mű felhasználásához. Példa erre az az eset amikor a mű felhasználását személyiségi, adatvédelmi vagy a jó hírnévre vonatkozó feltételek korlátozzák."

Ezt a szöveget a Creative Comments oldaláról másoltam ide: https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/hu/, a dőlt betűs kiegészítés tőlem származik.

2010. máj. 31.

Lujza bemutatkozik


Lujza
A horgolásminta ebből:
a magazinból származik (Amigurumi Lets Knit).

Lujza feje, törzse, karjai és lábai
Belül rézdrót és apróra marcangolt vlies rejtőzik, ezért Lujza tudja mozgatni a végtagjait.


A rézdrótot nem árt belevarrni anyagba, mert sajnos a horgoláson kibújnak a végek.


2010. máj. 25.

Ügyködések

Gondoltam egyet: gyorsan készítek egy kézmelegítőt. Először próbálkoztam egy rózsaszín fonallal, de aztán meggondoltam magam (nem elég koszálló, és amúgy is túlzás) és előkerült az egyik zoknifonalam.

Hogy mégse tök egyszerű legyen kötöttem bele egy kis csipkemintát is - ugyan ez nem szembetűnő a végeredményben (részben kísérlet is volt: mit bír el a csíkos fonál; hát, nem sokat...)

Forrás: Minerva Kötőmintakönyv

A kézmelegítő: 19 szemre (36) csőkötéssel kezdem, 3 sor. Majd dupla patenttel kötök 34 sort, körben. A 35. sorban elölről/hátulról az 5. szem után/előtt egy szemet szaporítok, majd a 11 szemből álló csipkemintát és a dupla patentet kötöm tovább. A csipkemintát négyszer ismétlem,  majd ekkor (a 100. sorban) a hüvelyujjnak leláncolok 12 szemet (illetve nem leláncolom, hanem segédszálra veszem) (a csipkeminta a kézfejen helyezkedik el) és ezzel egyidejűleg 8 szemet kezdek el helyette kötni, valamint a csipkemintát befejezve újra  dupla patentet készítek, a +1 szemet fogyasztom. A 20 sor után ismét csőkötéssel folytatom, 2 sor és elvarrom a szálakat -> a csőkötés túlzásnak bizonyult, elég csak sima patenttel folytatni, az elvarráskor kellően lazán érdemes dolgozni.  

Miután a kesztyűvel végeztem, és csak 50 g fonalat igényelt a pár, úgy döntöttem, hogy kötök hozzá egy pár zoknit is.

 

Na, és mindez semmi, mert készül hozzájuk egy sálacska is; minden végződésemen legyen már ugyanaz a minta. 


Tapasztalatok összegzése:
  • A minimál minta a legmegfelelőbb ezekhez a fonalakhoz. Még a patent is sok, a simakötéssel viszont szépen kiadja magát.
  • Most 4-es tűvel csináltam a zoknikat. (kivéve a csőkötés első sora, ott 2-es tű kellett, különben ronda az orra: túl nagyokká nőnek a hurkok...) Kétségtelenül szaporább, de az ízlésemhez túl laza a minta. Úgy gondolom, hogy ez női zokniknál még elmegy, de a férfi zokniknál lyukas-érzetet keltene, szóval ott inkább a 2-es/3-as tűnél maradok.
  • Az orra tök jó lett: asszimmetrikusan csináltam meg, a belső oldalon csak 3 szemet, míg a külsőn 12 szemet szaporítottam .
  • A sarka szuper lett. A múltkor már rájöttem, hogy kívül-belül módszerrel kell elvarrni a szálat (vagyis az első szembe kívülről öltök, a másodikba belülről, és persze a csőkötésnek megfelelően a páratlan és páros oldalt felváltva öltögetem össze). Most nem a szélén fogyasztottam, hanem a szélétől a 2. és 3. szemeket kötöttem mindig össze, megfelelően döntve; nem lett lyukacsos, így tökéletes. (Hozzáteszem, hogy akár folyamatosan is meg lehetett volna csinálni, mert a lyukminta elbírja a lyukakat is, de utólag megkötve egyrészt kényelmesebb, másrészt a csíkokban nincs szakadás - végül is ez utóbbi miatt döntöttem az utólagos megkötés mellett.)
  • A felső passzé még nem tökéletes. Túl szoros is lehet ezzel a módszerrel (vagyis ajándék-meglepinél kockázatos). A következő alkalommal a visszahajtós megoldást fogom kipróbálni, ami azért is előnyös, mert abba akár gumit is lehet utólag vezetni.
  • A vádli-szaporítás csúcs. Végül is az arányosítás módszerével határoztam meg az annyit: vettem egy leeső fonaldarabot, a bokámnál kötöttem egy görcsöt rá, majd a vádlim legszélesebb pontján, majd a zokni tervezett végénél. Ezekkel a göböcskékkel jól látszott, mi mekkora, és tényleg jól sikerült a szaporítás-fogyasztás.

2010. máj. 13.

Füzetborító




A már befestett fonalaimat használtam fel (1., 2., 3.), rövidpálcákat horgoltam.Úgy mértem rá a füzetre a munkát, hogy kicsit meghúztam - ezért feszül ki olyan szépen. A belső fülecskék natur színű fonalból vannak. Miután elkészült maga a borító, összevarrtam a füleket a külsővel, majd ezekre a varrott részekre hamispálcákat horgoltam, a fennmaradó széleit rövidpálcával körbehorgoltam. A széleket végül gyöngyös kagylómintával fejeztem be (de ebben a sorban sem horgoltam, csak hamis rövidpálcákat a fülek fölé). 
Kész volt a test, elkezdtem díszíteni a borítót, és kialakítottam egy mobiltartó rekeszt. A festés közben készült színátmenetes fonal adta magát a csigavonalhoz, így horgoltam egy csigát. Mérés és a fonalam kifogyása után kiderült, hogy a rögzítéshez már nem elég  - így filé-horgolás(szerűen) egy védőhálót szerkesztettem a csiga alá. Természetesen van feje is, szeme is - ez teszi lehetővé a biztonságos hurcolást. :-) A fejet nem tömtem ki - nekem így jobban tetszik. 
A tollat is rögzíteni szerettem volna a borítóhoz, ezért egy ici-pici hurkát horgoltam az egyik végére, majd hímeztem egy felső rögzítő láncot is hozzá. Ez a hurka adta magát (a csigával együtt), hogy többet is készítsek belőle, mintegy virágszirmokként elhelyezve a füzetem tokján. Ezután még került rá néhány kék fűszál.

2010. máj. 11.

Párnák 2. felvonás

Elkezdtem a múlt héten varrni. Kicsit jobban berozsdáltam a vártnál...

horgolt párnák alá készült textilhuzatok készültek el.


Az az érdekességük (és persze nem látszik), hogy tripla magasságból készültek, így nem kell cipzár, gomb, tépőzár, patent a záródáshoz; és nem csúszik ki a belső sem - amit nagggyon úúúútálok (van ilyen bolti párnánk is, és kispórolják belőlük az anyagot...). Az eleje tök sima, a hátulján pedig dupla.


Színe
Fonákja
Csak bedugom és ráhajtom.
A dupla anyag ellenére könnyen bele lehet rakni a töltetet, a kifordít-befordít technikával (kifordítom a huzatot teljesen, belerakom a párnát és visszafordítom a huzatot), vagy csak simán beletuszkolom a hagyományos módon (itt az a problémás, hogy könyékig bele kell nyúlni, hogy a csücskök is helyükre kerüljenek). A másik megjegyzésre érdemes technika: francia endlivel csináltam az összevarrást: vagyis a színével kifelé levarrtam kb. 1 centivel a majdani összevarrás előtt az anyagokat (és természetesen a széleit ettől függetlenül letisztáztam), ezután kifordítottam és a varrásvonal mentén is végigvarrtam. Mindkétszer duplán, hogy a duci-juci párnáimat rendesen tartsák, ne foszoljanak ki 2 hónap múlva. Úgyhogy valószínűleg ezek túl fognak élni.

Az anyag fonákoldala
Duplán, hogy tartson!

2010. máj. 6.

Festés - második felvonás

Folytattam a festési kísérletezgetéseimet.

Nagyon szerettem volna kék és zöld színeket is festeni, de kiderült, hogy az italporok ezt nem tudják. Mivel húsvét táján viszonylag könnyű ételfestékekhez hozzájutni, kapva kaptam az alkalmon és beszereztem kék és zöld folyékony festéket. Nézzük mi született ezekből. A festéskor a tojásfestésnél alkalmazott módszert használtam, de természetesen nem főztem meg a gyapjút, hanem hidegen beleraktam.

Pár cseppnyit használtam fel, kb. a fiola ötödét.

Három kb. 1,5 méteres darabbal kezdtem, hogy kiderüljön, aminek ki kell derülnie:


Egy nappal később:


A zöldből eltűnt a sárga pigment (vagy inkább csak  nagyon kevés maradt). Gondoltam, teszek egy próbát, vajon fog-e. És fogott! A második egy napos kör után még egyszer használtam a lötyit, akkor is fogott, és még ezután is volt pigment a vízben, valószínűleg még megszínezett volna egy kis gyapjút - de ekkor kiöntöttem.
A kéket is többször használtam, a harmadik festéskor összeöntöttem egy kevés kólás italporral, hátha besötétíti az anyagot. Ez nem igazán sikerült, bár csak pár órát hagytam állni.

Íme az eredmény:


Az egy vagy két napos áztatás között nincs jelentős különbség, bár két nap alatt egy kicsit erőteljesebb lesz a szín. A zöld 2. áztatása nagyon bejön nekem: szép türkizzöldet adott. 
Nem tudom, hogy fog viselkedni mosás közben, de szimpatikus megoldás a tojásfesték. A kéknek utánaolvasgattam; az indigó alkalmazása nekem rémisztő, semmiképp sem fogok itthon kénsavval kísérletezgetni... Ez inkább kobaltkék, a besötétítésével még megpróbálkozom. 

Természetesen a kísérletek kezdetekor éppen nem volt itthon sima ecet, csak tárkonyos és balzsamecet. A kék-zöldhöz a tárkonyosból löttyintettem, viszont kipróbáltam, hogy a mélybarna balzsamecet mire képes. Egy kevés maradék kávéval együtt.


Nos, úgy néz ki, ezt a nagyon sötét barnát nem e kettőből kapom meg - óriási csalódás volt mindkettő:


A kávés-balzsamecetes a második festés, gondoltam, nézzük meg, mi lesz, ha összeöntöm a kettőt. Még nagyobb csalódás: kicsit halványabb lett, mint a sima kávés festés... Szóval, a nagyon drága balzsamecetet nem érdemes ilyesmire ellötybölgetni...

És festettem italporokkal is:


Ami bevonzotta a lakásba az óriásdarazsakat!

Csináltam egy színátmenetes tekercset is. A pirosakból négy féle van, hát nem igazán látszik.
Viszont a belülről 2. szín narancs és kóla keveréke: tényleg besötétedett egy kicsit. Az italporos narancsot kissé tolakodó színnek tartom, ez egész kellemesre sikeredett.



2010. máj. 4.

Granny-szoknya

Bélés nélkül

Béléssel
A fonalakból még van, úgyhogy lesz folytatás is. Annyit elárulok: kiegészítő (1, 2)