“Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod.”
Toni Morrison, Nobel-díjas író

A Creative Comments licensz

A fenti piktogram a következőeket jelenti:

"Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd!
2.5 Magyarország (CC BY-NC-ND 2.5 HU)

Magyarul:

A műveket szabadon
Megoszthatod — másolhatod és terjesztheted a művet bármilyen módon vagy formában.

Az alábbi feltételekkel: (magyarul, ha)

Nevezd meg!A szerzőt megfelelően fel kell tüntetned, hivatkozást kell létrehoznod a licencre és jelezned, ha a művön változtatást hajtottál végre. Ezt bármilyen ésszerű módon megteheted, kivéve oly módon ami azt sugallná hogy a jogosult támogat téged vagy a felhasználásod körülményeit.
Ne add el! — " [...] mármint a mintákat a saját nevedben. Amit a mintából elkészítesz, nyugodtan. Örömmel veszem, ha ezért támogatsz engem! (Legalább a blogom, lapjaim, csoportjaim ajánlásával és megosztásával, terjesztésével, a reklámjaimra kattintással.)
"Ne változtasd! [...]

Megjegyzések:

Nem kell jelen licenc feltételeit követned a művek azon részeinek tekintetében, melyek közkincsek vagy ahol a felhasználást egy alkalmazható kivétel vagy korlátozás teszi számodra lehetővé.
Nincs semmiféle garancia. Jelen licencen kívüli engedélyek is szükségesek lehetnek a mű felhasználásához. Példa erre az az eset amikor a mű felhasználását személyiségi, adatvédelmi vagy a jó hírnévre vonatkozó feltételek korlátozzák."

Ezt a szöveget a Creative Comments oldaláról másoltam ide: https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/hu/, a dőlt betűs kiegészítés tőlem származik.

2010. márc. 26.

Tojástartó húsvétra

Tojástartókat díszítettem:





Fehér matt akrilfestékkel (a sima boltival) lealapoztam, egy napot száradt, majd rádekupázsoltam a szalvétát (ez gyakorlatilag két réteg lakk). Ezekben tartom és szállítom a hímestojást minden húsvétkor. A dekortojásokkal vigyázni kell, mert néha jóval nagyobbak a tyúktojásnál és ezek nem férnek el benne. Igaz, ezeket másképp is könnyen lehet tárolni.

2010. márc. 24.

A kívánságpulóver

Tadamm!!! - gondoltam.
Az összeállításkor a csőkötés befejezésekor használt öltéssel fejeztem be (felülről-belülről, ha sima szemet, belülről-kívülről, ha fordított szemet fejezek be; angolul: kitchener's stitch, vagyis a konyhafőnök öltése), valamint az oldalakat és a karöltőt láthatatlan öltéssel (angolul: matress stitch, matrac öltés) varrtam össze. Nagyon szép lett, és mindekttővel naggggyon meg vagyok elégedve.

A nyakának szűken felvettem a nyakkivágás szemeit és körben kötöttem
6 sort egy sima - egy fordítottal, ezt is a konyhafőnök öltésével fejeztem be.

Egy közeli az ujja és a törzse találkozásáról: a matracöltés.

Gyors lettem így a végére - most pár dolgot magamnak fogok készíteni. Hurrá-hurrá!
Az is igaz, hogy a puding próbája az evés, és ugyan folyamatosan próbáltattam az ujja hosszához, sosem lehet tudni...
Frissítés: Ahogy azt Móricka gondolta. Nagyon nagyra sikerült az eleje és a háta, sajnos újra meg kell kötnöm; az ujja viszont sikerült. Most már nem fogom tovább halogatni a saját méretű próbababa elkészítését... A változtatásokat beírtam az előző posztokba.

Első bejegyzés a kívánság 
Második bejegyzés kötéspróbák és kezdés
Harmadik bejegyzés a csavart rombusz minta
Negyedik bejegyzés a hátáról és az elejéről
Ötödik bejegyzés  a nyakról
Hatodik bejegyzés az ujjáról
Hetedik bejegyzés a visszatérésről
Kilencedik bejegyzés a befejezésről

2010. márc. 11.

Vissza a gyapjú-pulóverhez

Október végén fejeztem be az egyik ujját, és azóta várta, hogy folytassam. Viszont újabb kérés érkezett: karöltővel készítsem el, ne ejtett vállal, így az elejéből és hátából 32-32 centit lebontottam (10 kicsi csavarás  + 3 sor) és újra kötöttem, karöltőt is fogyasztva, az ujját pedig ki kellett egészíteni a váll-résszel.

Karöltőnek: 12 szemet láncolok le, az utolsó csavarás belső két szeme fordított lesz, 6 szemből, 4 szemes csavart lesz.

A 12 szem fogyasztása: 5-3-1 kétsoronként, majd 3*1 szem minden 12. sorban

Első bejegyzés a kívánság 
Második bejegyzés kötéspróbák és kezdés
Harmadik bejegyzés a csavart rombusz minta
Negyedik bejegyzés a hátáról és az elejéről
Ötödik bejegyzés  a nyakról
Hatodik bejegyzés az ujjáról
Nyolcadik bejegyzés a második visszatérésről
Kilencedik bejegyzés a befejezésről

2010. márc. 10.

Zokni

Tavaly már készítettem házi-zoknikat, de azok igazából nem zoknik voltak. Most valóban zokni készült. Konkrét kérésre.

Mielőtt nekifogtam, végigolvastam az Index zokni-fórumát.
Arra jutottam, hogy olyan zoknit készítek, aminek az orra és a sarka cserélhető - ezek vásnak el többnyire, - így kötöttem egy lyukas csövet a zoknifonallal együtt megvásárolt szem-táblázatnak megfelelően. Dupla patentmintát választottam, mert szerintem, ez a legrugalmasabb.


A csövet segédszállal 72 szemre kezdtem 2. tűvel, alulról, felfele kötöttem; a sarkának a 76. sortól szaporítottam 8-8 szemet, a 90-től készítettem el a sarok-lyukat (itt is segédszálakat használtam). A szárának annyit kötöttem, amennyi az 50 gramm fonalból maradt. Elvileg ez volt a 46-os lábra jó méret, viszont próbakor kiderült, hogy kicsit hosszú (nem bontottam le, szóval az is marad...), a papír-sablonnal ez nem ütközött ki.


Miután kész voltam, felszedtem az ujjak, majd a sarkoknál lévő szemeket és két oldalon fogyasztva kialakítottam a zokni véget és közepet. Itt ütközik ki a módszer hátránya - a végén el kell dolgozni a szemeket. Nekem az elvarrás - egyelőre - nem jött be, mert annyira picik voltak a szemek, hogy egyszerűen nem láttam. Ezt ki fogom 5-6. tűvel és jó vastag fonallal kísérletezni, mert képeken olyan jól néz ki. Úgyhogy azt találtam ki, hogy a fonákján kötöttem meg az orrokat és a sarkot, de sima szemekkel - vagyis a tűk a munka előtt voltak. Ez olykor eléggé megnehezítette a kötést. A végén két tűre húztam át a szemeket és két-két szemet összekötve leláncoltam a munkát. Kívülről nem olyan szép, mintha varrva lenne (vagy folyamatosan kötve), belülről viszont nem zavaró.


Amit másképp csinálnék:
  • Úgy igazítanám, hogy az oldal első és utolsó szeme fordított, majd sima legyen, mert a sima előtt sokkal szebb a szaporítás.
  • Kb. 3-5 centivel lehetne rövidebb is, mint a talp-hossz.
  • A legfelső néhány sort csőkötéssel kötném, mert a csőkötést sokkal szebben lehet befejezni, mint a dupla-patentet.
  • Nem fogom külön kötni az ujjakat és a sarkat. (Ha tönkremegy, újrakötöm. Vagy párnatömésre felhasználom.)
Amit nem:
  • Maradok az alulról-felfelé módszernél.

Ha azt számítom, hogy már az alapanyag is 750 (olcsón!!) és töltöttem vele kb. 30 órát - vajon megéri? Csakis különleges embereknek.

    2010. márc. 8.

    Képriport az italporos festésről


    Egy motring nyers gyapjú

    Egy doboznyi színes italpor
      
    18 bébiételes üveg és egy nagy tepsi
      
    Egy óra áztatás és száradás után
      
    A színminta


    A színek tényleg ilyenek árnyékban.

    A kódok:
    1. Step-Max Red Grapes
    2. Bolero Red Grapes
    3. Bolero Forrest Fruit
    4. Bolero Cherry
    5. Bolero Ice-Tea Strawberry
    6. Bolero Raspberry
    7. Bolero Junior Banana & Strawberry
    8. Bolero Instant Cola
    9. Bolero Peach
    10. Bolero Mandarin
    11. Bolero Orange
    12. Bolero Ice-Tea Lime
    13. Bolero Multivit
    14. Bolero Lemon
    15. Bolero White Grape
    16. Bolero Pineapple
    17. Bolero Pear
    18. Step Max Orange 
    és
    Meleg vízben oldottam fel az italporokat, de később a lúgos és ecetes kísérletek során kiderült, hogy a hideg víz éppúgy jó. Nem főzögettem egyetlen pillanatot sem. Körülbelül fél órát áztak a vízben, majd addig öblítettem folyó víz alatt őket, míg színes volt a víz. A fényképeket száradás után készítettem.
    A lúg inkább kifakította a színt, bár az is lehet, hogy a pigmentekből maradt kevesebb (bár ezt kétlem). Az ecet gyakorlatilag belenyomta a színpigmenteket az anyagba, a víz víztisztává vált nagyon rövid időn belül, a szín pedig besötétedett.
    A kólás italporral azért kísérleteztem, mert a gyapjú közvetlenül a kivétel után nagyon szép sötét barna volt. Egy hét után már beszínezte a gyapjút, ecettel valószínűleg gyorsabb és szebb lett volna.

    A kísérlet folytatódik: egyrészt folyékony tojásfestékekkel, másrészt konyhai hulladékokkal (mint a vörös káposzta külső levelei, málnamagvak, hagymahéja). Ezekkel megpróbálok kevert szálas anyagokat és pamutot is befesteni. (Azt feltételezem, hogy azokhoz már hőhatás is szükséges, viszont a konyhai hulladékokból főzéssel nyerjük ki a festékanyagokat - szóval egy füst alatt megoldható.)

    2010. márc. 5.

    A kendőkötésről

    a tapasztalataim:
    • a magyar blogokat olvasva azt hittem, hogy egy kendő elkészítése bonyolult és időigényes. Mindenkit megnyugtatok, nem igaz. Kb. tíz órába tellett az elkészítése, ez két délután volt. (Összehasonlítás végett: ennyi időbe került a két bögremelegítő is...) Nem igényelt folyamatos számolást, mert a minta adta magát. Egyedül a 3. tábla első három lyukas sorára, illetve a széle első sorára kellett koncentrálni. Szóval egy pulóver elkészítéséhez képest gyerekjáték volt... (Nem használtam semmilyen jelölőt, teljesen szükségtelen.)
    • a minta-indításkor érdemes duplán számolni. A szélét ténylegesen 3* bontottam vissza, mire rájöttem erre az igazságra.
    • Nem annyira meleg, de nyakmelegítésre kiváló lesz.

    Beálltam a sorba

    és kötöttem egy kendőt.

    Az apropóját az adta, hogy a Nagymamám vasárnap lesz 86 éves. A karácsonyi ajándékok bemutatásakor már megemlítettem, hogy mennyire nehéz bármit is adni neki, mert mindenre azt mondja, hogy minek az már neki... (Kivéve keksz és csokoládé. De nekem lelkiismeret furdalást okoz, ha édességet adok bárkinek.)

    Úgyhogy teszek egy próbát a kendővel.

     A mintához a Ravelry keresztül jutottam, Sara Stichertnél. A neve Pine-tree, vagyis fenyőfa. Kicsit több, mint 100 g zokni-gyapjút (ez van itthon) használtam fel hozzá.

     
      
    Kötőtűkkel feszítettem ki

    Kíváncsi vagyok, mit szól hozzá Mama...
    (Tetszett neki, főleg, hogy az Öcsém és a barátnője el volt ragadtatva tőle, de megjegyezte, hogy minek ez már neki.)