2010. febr. 24.

Arnolfini Mini Mail Art Project 9

Mikor a 8.MMA folyt, akkor küldtem be először egy képet, akkor a "Rendhagyó ikrek" téma volt feldobva.

Most a 9. MMA-ban a "Labirintus".

Mivel is indulhattam volna? Természetesen Ariadné fonalával.


2010. febr. 23.

Gyerekjáték

A hétvégén a Miskolci kocsonyafesztiválon voltunk, ott lehetett vele játszani. (Az egyik iskola bemutatkozásaként.)

 
 
 
Nagyon egyszerű az elkészítése:
  • a gólya feje egy jó nagy hungarocell gömb, amibe két rudat rögzítettek, az egyik fehér (teste), a másik piros (csőre). A csőréhez egy erős szálat csavaroztak, aminek a végén egy meghajlított szeg fityegett. A kettőt horgászcsomóval illesztették össze, a szál könnyebb volt a szegnél.
  • a béka egy fakorongra ragasztott és lelakkozott képecske volt. A fakorong közepébe szemes csavart tekertek.
  • A tó egy egyszerű homokozó-medence volt, vízzel feltöltve.
Egy csomó kisgyerek játszott vele, és könnyen bele tudtak találni a szemes csavarba.

2010. febr. 18.

A nagy fa és a fejsze


Bemutatom a szabásmintát. A Burda 1993.11. számában is van egy, a 200. modell, de én valami bonyolultra vágytam.
Ez a szabásminta magyarázata. Mert kell hozzá egy cipőtartó-zseb, és persze a cipzár-terv. (Ezt nem valósítottam meg.) 
A szabás. Lusta voltam körzőt keresni, helyette egy salátás tálkával oldottam meg a körívet. 
Szóval kiszabtam két lekerekített négyszöget 60*62 cm méretben, illetve egy nagyobbat ugyanilyen magassággal, de szélesebben - ezt a meglévők segítségével: leszabtam egy oldalát, aztán addig vágtam a hosszát, míg két ráhajtásnyival hosszabb nem lett és levágtam a másik oldalát. Ezek után hasonló módszerrel kiszabtam kétszer a zsebfedőt, kialakítottam a csat körüli nyelvecskét is , illetve a nyelvecske másik feléhez is kiszabtam egy picike anyagot. Az oldalához is kiszabtam két hosszú csíkot, az egyik 8 centi széles, a másik 12 centi széles volt (a felénél van a cipzár és az egyik ráhajlik a másikra - úgy, hogy teljesen eltakarja), valamint a tetején lévő anyagot: 14*54 centi volt. És persze a fogót és a pántot. A fogó túl hosszú lett - trükkös voltam nem látszik... 
Ekkor összevarrtam szépen sorban: először a táskafedőt és a táskafedő párját, amihez a csat alja került. A csatokat egy régi kidobásra ítélt táskáról mentettem meg: szerencsémre csavarokkal rögzítették - ezeket is a varrás közben kellett rögzíteni. A fedőt rátűztem a táska elejére, majd rágombostűztem a zsebet is, hogy a fedő-kapocs helyét ki tudjam jelölni. Miután ez megtörtént, a zsebet leszedtem és rávarrtam a kapcsos-részt. Ezután rögzítettem az elejéhez újra.
Ekkor volt egy háta és egy zsebbel ellátott eleje a táskának. 
Elérkezett a cipzárvarrás ideje. A cipzárakat három Ikeás ruhatartó zsák felhasználásával szereztem.  Kicseréltem rajtuk a húzókákat a már említett táska alkatrészeivel. Az oldalcsíkokat hosszában félbehajtottam és a felétől bele helyeztem a cipzárokat. végiggombostűztem mind a két csíkot. Először a keskenyebbnél a visszáján megvarrtam a cipzárt, majd a vastagabbnál takarásba. Tudom nem érthető, nem is tudom jól leírni, de pont úgy csináltam, mint a farmerek sliccét kell. Az egyik oldal ráhajlik a másikra. Mivel bélelt az egész táska, ezért csak a farmer külső cipzár-részét utánoztam le.
Mikor megvolt mind a két oldal, akkor összevarrtam az elejével és a hátuljával. Vigyázva, hogy a közepe középen legyen (összehajtottam minden anyagot és bejelöltem filccel - a vízhatlan anyag előnye.) Figyeltem arra is, hogy a hátlap közepébe belevarrjak egy akasztót is, hiszen arra mindenképpen szükség lesz. Erre gumiszalagot használtam, mert szerintem az jobb, de ez idővel fog csak elválni. Az oldalon végigfutó cipzár nem megy teljesen körbe, hanem csak a teteje széléig, ott lehet ide-oda forgatni miközben készül.
Ekkor a cipzárt óvatosan már lehetett használni. 
Miután végeztem ezzel, rávarrtam a tetejét. Ehhez viszont a tetejéhez előzetesen rögzíteni kellett a fogantyúkat. A vállpántba vliest is varrtam, a fülébe a zöld pulóver fonalából húztam bele 16-32 szálat. Ezekhez is felhasználtam a régi táska karikáit. A pántokat két pánttal rögzítettem - ez hiba volt, néggyel kellett volna (2-2). Igyekeztem jó erősen rögzíteni. Végül nem használtam hozzá pop.szegecseket, majd az idő eldönti, hogy kellett volna-e...
A táska külső ezzel elkészült.
A belsőhöz először a füle alatti részt béleltem ki: egyrészt egy oda illő műanyag lappal, másrészt vlies-zel, amit a műanyag köré odarögzítettem (hímzőcérna).

Itt már hajnali kettő volt, és nem volt ötletem se, hogy fogom a bélést belerakni...

Szóval a bélés. Szükség volt hozzá 135 centi hosszú 35 centi széles csíkra kétszer, aztán egy 135 centi hosszú de 65 centi széles csíkra és 13 centis ezeket körbeérő csíkra. (Ezek nem pontos adatok: rámértem a táskát az anyagokra!) A két 35 centis egyik szélére bevarrtam a cipzárat úgy, el legyen szépen dolgozva az anyag. Majd összevarrtam a hátlapot az oldalcsíkkal, valamint az előlapot az oldalcsíkkal. Itt is vigyáztam, hogy a hátlapba kerüljön be a cipzár bezáródó vége felől egy gumiszalag. (A gumi ebben az esetben nem volt jó ötlet.) A bélés is elkészült. Még elkészítettem a keresztpántot. Na és itt elbizonytalanodtam, hogy varrjam össze a külsőt és a belsőt...
Aztán nekiláttam kézzel. Gyöngyhímzővel rögzítettem a hátsó bélést először, majd dupla szálú quilting-pamuttal a külső részt, majdnem láthatatlan öltésekkel (a cipzárnál az, de a bélésnél keresztbe öltöttem. Nagyon szép és stabil öltés lett - még sosem láttam eddig, szóval hívjuk RP-öltésnek). A hátsó résszel két órát, a külső résszel négy órát öltögettem.

Kész az ingtartó táska.

Majd megírom a tapasztalatainkat is.

Egyelőre:
  • A fülének és a pántjának nem jó, ha ugyanoda vannak rögzítve. 
  • A gumiszalag nem biztos, hogy jó ötlet vállfát tartani. Egyelőre készítettem még néhány csomót rá. Igazából, ha merev, akkor hamarabb tönkremegy egy akasztó; a rugalmas viszont a vártnál jobban nyúlik.
  • Jobb lenne, ha kemény lenne az oldala és az eleje-hátulja. De vajon, hol lehet bőrönd-merevítő alkalmatosságokat kapni?
Ez volt életem második táskája. Hogy tetszik?

2010. febr. 17.

Egy szemből sapka

A zöld pulóverhez készítettem egy sapkát is.


Susan B. Anderson blogjában mindig megcsodálom az állatkák elejét (vagy végét). Nagyon érdekes mintát adnak. Úgyhogy kísérletképpen elkezdtem egyetlen szemből kötni és kialakítani egy formát. 
Végül lett belőle egy sapka, ami erőteljesen emlékeztet egy rohamsisakra (a színe is és a formája is).

Persze fázisképeket nem csináltam...

Egy szemre kezdtem körkötőtűvel. (A magic loop technikát alkalmaztam.)
A következő sorban kétszer egy sima, egy ráhajtással 3 szemet szaporítottam.
Aztán minden sorban az ezek által kiadott vonal után szaporítottam egy-egy szemet (tehát soronként négyet). (A szaporítást az előző sorba visszaöltve csináltam, ezért nincsenek lyukak.) Igazán érdekes spirál jött létre, egészen hasonló eredményre vártam. :-)
Miután elértem a kívánt szélességet kialakítottam a sima sor-fordított sor átváltása mintát: 1 sor fordított, 3 sor sima, 2 sor fordított, 2 sor sima, 3 sor fordított, 1 sor sima, végül a maradék fordított.
A füleket úgy alakítottam ki, hogy 1-2-3 szemet fogyasztottam a középvonaltól elöl kezdve, majd hátul kezdve. A homloknál lévő részt hamarabb kezdtem el. Ez egy olyan sapka, ami nem akadályozza meg a fejforgatást. Viszont olyan, mint egy sisak.


Tetszik ez a módszer, de 
  • nem soronként, hanem két soronként kellene szaporítani, hogy kicsit csúcsosabb formát kapjak;
  • hosszanti mintával is ki kellene próbálni, de előzetesen át kell számolni, vagy mintát készíteni, hogy legyen elosztva! Ha már elértem a szaporítás végére, ott már késő indítani.

2010. febr. 16.

Már megint ez a zöld pulóver

Ki ne emlékezne a zöld pulóverre, amit a nyáron fejeztem be.
Egy hét hordás után, ahogy kell, minden gyakran nyúzott része kinyúlt.
A január harmadik hetét részben azzal töltöttem, hogy ezeket a deformitásokat megszüntessem.


Először is kinyúlt az ujja. Na ilyenkor szoktam örülni, hogy felülről lefelé készült: nem kell a vállával vacakolni, és elég bő marad. (Meg annak is, hogy szűkre szoktam kötni a nyakat, a fej miatt az mindenképpen tágul.)
A pulóvernek felbontom ilyenkor az oldalát,


horgolótűvel kibontom a passzé lezárását (mintha visszafelé varrnám, a tetején látszanak az öltések),


És visszabontom addig, amíg szükséges. Itt jön az a rész, hogy már rég elfelejtettem, hogy mit és hogyan csináltam... Viszont ezt már a blog-írás közben készítettem; úgyhogy visszakeresem a megfelelő posztomat.
És folytatom.

Felszedem tehát a nyolcas tűre a szemeket. Ez jelen esetben 40. Eredetileg a passzé 30 szemes volt (ezt persze nem írtam bele az eredeti posztba). Szabály: először csak a felét bontjuk, hogy össze lehessen mérni az eredetivel. Mivel a csuklórész jó volt, ezt a 10 szemet most kellene fogyasztani: tehát a szélszem után *a következő szemeket összekötjük, majd két sima* és **-ot ismételjük. Ezután újra elkészítem a passzé-részt: 10 sor, majd a szemeket levarrom.

Sajnos, nem csupán az ujja bizonyult hosszúnak, de kinyúlt a derékrész is. (A tulajdonos a derekán hordja/hordta a dolgait: pl. telefonok, pénz, irat, stb. Elég sokat piszkálta a pulóvert, az meg lebegett mögötte...) Talán véletlenül (?), két részletben vettem meg a fonalat, a második részlet viszont világosabb volt, mint az első. Így a passzét a világossal készítettem.


Ennek a kijavításához nem fogom lebontani az egész pulcsit, hanem csak a passzét. A passzét követő sorba ezért belefűzöm a nyolcas tűmet, a végén lévő szemnél kibontom.


És kihúzom a fonalat a tű alól.


Az új passzét fejjel lefelé kezdem el kötni, de természetesen fogyasztom a szemeket. Eredetileg 59 szemre kezdtem, az előző minta alapján lefogyasztom 44-re.


Ezek után összevarrom a pulóver oldalait és a javításnak vége.

 
 

Megjegyzés: Mivel újrahasznosított fonalból készült a pulóver, számítottam rá, hogy ki fog nyúlni. Ezért kezdtem az ujját is a vállnál, és a nyakát is nagyon szűkre szabtam eredetileg.
Megjegyzés 2: Szerintem a kézi-kötés a legkörnyezetbarátabb kézimunka: annyiszor bontja le és köti újra az ember, ameddig a fonal szét nem mállik. Persze lehet, hogy ezzel egyedül állok itt az univerzumban.

2010. febr. 15.

Kerek horgolt terítő

Pont ma egy éve, hogy eltörtem a csuklóm, amit 16-án megműtöttek. A rehabilitáció folyamán csuklóedzésként horgoltam meg a rózsaszín terítőmet. 


Ennek az eredménye ez a blog is...



Maradékokból készült horgolt táska maradékoknak.

Karácsony előtt többször a kezembe kerültek a fonalmaradékaim. Először az adventi faliképhez használtam fel belőle; másodszor a patchwork takaróba került. Egy ideig hányódott a szoba közepén a gubanc, aztán visszakerült az egész a helyére, a fonaltartó fiókomba. Itt pedig tovább keveredett a többi még nem használt gombolyaggal és félig lebontott pulóverekkel. Képzelhetitek...

Így amint befejeztem a karácsonyi meglepetéseket és főztem egy keveset, elkezdtem a fonaltartó-problémát megoldani.

Először nekiláttam csak úgy egy horgolt táskához, de nem lett sem elég nagy, sem elég jó. (Nyolc szemet horgoltam az első körbe és nyolcszöget adott ki a szaporítás, hamispálcákkal,. Eredetileg csak az alját akartam színesre horgolni, a többi nyers-színű lett volna. De egyszerűen nem tetszik a fehér horgolva.)
Ekkor még egyszer megcsodáltam ezt a táskát és a minta alapján nekiláttam. (Ennél 11 szemet horgolt az első körbe és egy 11-szöget ad ki a szaporítás, egyráhajtásos pálcákkal.)

Sikert arattam, viszont nem akartam annyira magas táskát, illetve mivel fonalvégeknek készítettem egy hálót is horgoltam rá. És ugye a színek teljesen eltérnek: Lucy a tavaszi színeket részesíti előnyben (annyira üde minden, amit készít); én viszont az őszieket.


A füle nagyon tetszik, eddig csak keresztben horgoltam ilyesmit, ráadásul egy színből, de ez a csíkos hosszában készült telitalálat.

Tükörrel szemben
A tetejére készült egy háló. 

Később rájöttem, hogy egy majdnem ugyanilyen táska van a Kötés-horgolás 1977-es számában.
Itt is 8 pálcával kezdik a horgolást.
Ez (a narancs-citromsárga fonalat leszámítva) mind maradék vagy ezerszer bontott...
A táskafüleket díszítő brossok.
A brossokból egy részlet. Ehhez hasonló levelet láttam itt, aztán megpróbáltam valami hasonlót készíteni.
2016-ban sikerült a maradékos táskámból kiüríteni a félkész műveket. Már kézimunkás, felkapós szatyorként használom.

2010. febr. 14.

Be my Valentine!

Horgolt poháralátétek