“Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod.”
Toni Morrison, Nobel-díjas író

2009. aug. 18.

Múltidéző - Dobozok - 4-5

Nos, in medias res.
Mert a 2. és 3. számúak ajándékba készültek, fényképet nem készítettem róluk, de nem kizárt, hogy egyszer csak előbukkan néhány. Másrészt vadászok a pillanatra, amikor lőhetek néhány fotót.

A főszereplőim:
Összetartoznak. A hajcsatok-, csavarók-, gumik-, és ezernyi többi mütyűrkém tárolására készítettem és erre is használom.

A nagyobbik doboz papír, a kisebbik faládika. A színük hasonló volt. Az alsó fertályukat egyszerűen lelakkoztam (2 az 1-ben, vizes-bázisú, selyemfényű, színtelen lakkal,) a felső részeiket és a kisebbik doboz tetejének a belső felét szalvéta-technikával díszítettem (a dekupázsragasztó is selyemfényű), és belül fényes, fehér akril-lakkal vontam be a tartóimat. Mindegyik festék és ragasztó vizes-bázisú - a lehető legritkábban szoktam oldószeres festéket használni. Egyrészt, mert lakásban nem lehet a "jól szellőzést" biztosítani. Másrészt abban a hitben ringatom magam, hogy kevésbé környezetszennyező. (A harmadik szempontot egy festékboltos árulta el: a vizes-bázisú festékek tartósabbak; a levegő párája tulajdonképpen az oldószerük, ezért nem keményednek be, mint az oldószeresek, ami miatt (ti. kiszáradás) végül leperegnek a lakkok. A kiszáradás alatt az oldószer szépen lassan elpárolog.)



A kicsiben tárolom a csatokat

A nagyban a hajcsavaróktól kezdve
a mütyűrkékig a többi kellékemet

0 comments:

Megjegyzés küldése