“Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod.”
Toni Morrison, Nobel-díjas író

2009. aug. 10.

Dobozok - egy vásárolt doboz új élete

Szeretek ajándékozni: kitalálni, vajon minek is örülne; felhajtani az alapanyagot; elkészíteni; becsomagolni. Néha lusta vagyok és az elfekvő ajándéktasak készletünkből választok, de néha erőt veszek magamon és utána járok a tökéletes csomagolásnak. S mi lenne ékszernek megfelelőbb, mint egy arany-doboz.
A dobozt vettem. A bélését viszont magam csináltam. Az anyag eredetileg egy selyem-szatén nadrág volt - még egyetem alatt varrtam, aztán a nagyon sovány korszakomban leszűkítettem, majd a nagyon sovány korszakom leges-legvégén kiszabtam egy szoknyát belőle. Ezt már nem varrtam meg, mert azóta nem vagyok sovány.
A dobozba kartonból készítettem egy emelvényt, erre először ragasztottam némi vlies-t Nagy ráhagyással kiszabtam rá az anyagot, majd egyszerűen tűzőgéppel rögzítettem. Eredeti terveim szerint az anyag felső részét is meg akartam tűzni, de miután az anyagot rátűztem, és a láncot eligazgattam rajta, szükségtelennek bizonyult.A lánchoz a medálokat még akkor vettem, mikor levették rólam a gipszet. A barátnőmnek fekete haja, kék szeme és fehér bőre van (mint Hófehérkének) és nagydarab, akihez tökéletesen illenek ezek a hatalmas kagyló-medálok. Eltelt pár hét, mire felhajtottam a hozzá illő gyöngyöket: kétféle fehéret és háromféle szürkét öntöttem össze, és véletlenszerűen fűztem fel ezeket. Most is damilt használtam, nagyon érdekesen tekergőznek a gyöngyszemek. Készítettem hozzá egy pár fülbevalót is.
Egyedül az ajándékozás várat még magára, de majd csak kerítünk rá egy kis időt.

0 comments:

Megjegyzés küldése